, (pis-ol-og) gyak. önh. m. pislog-tam, ~tál, ~ott. 1) Álmosan, vagy lopva, hamisan, vagy a szemszervek némi hibája miatt, pilláit rángatva, nézkél, kacsingat. Az álmos ember pislog. Mit pislogsz rám. A fájós szemek pislognak, midőn a gyertyavilágba néznek. Pislog, mint az udvari nyúl a nyárson. (Km.). 2) Mondjuk tűzről, világítóról, midőn lángja le-lehúnyik. A kemenczében már alig pislog a tűz. Ez a gyertya, mécs csak úgy pislog.
E szónak tiszta gyöke azon is v. izs, mely némely szavainkban élénk, könnyü, apró mozgást jelent, ilyenek: iseg piseg, visol visla, v. vizsol vizsla, melyekben a p v ajakhangok, mint igen sok másokban, előtétek, mi szerint pislog = islog, isolog, azaz, kicsinyesen mozog (a szemekre vonatkozva). Ide tartozik a gyermeknyelven tüzet jelentő zsizsi, (izsi) lángjainak lobogó mozgásától; és a zsizsik, szállongó, repülékeny, futékony tulajdonságától, latinul: curculio.