, (pis-ol-an-t) önh. m. pislant-ott, par. ~s. Szemhéján egyet mozdítva hunyorít; különösen, mintegy lopva, vagy álmosan, hamisan, féligmeddig emeli föl pilláját. Vevém észre, midőn rám pillantott. Még egyet pislantott, és elaludt. Ez igében a t a képző lényegéhez nem tartozó utótét, mint a pillant, illant, fillent, fittyent, és némely másokban; szabatosan pislan, pillan, illan, fillen, fittyen, midőn t. i. egyszerü állapotra, nem átható cselekvésre vonatkoznak. V. ö. PISLOG.