v. PISKOLT, (1), fn. tt. piskolcz-, v. piskolt-ot, harm. szr. ~a. Kénes ásvány, rendesen feketeszürke szinü, és sugarasan vagy szurósan alkotott szövetü, mely igen mereven, és közép keménységü érczet foglal magában. (Antimonium, Stibium.) Neve a német Spiessglas után alakúlt; újabb vegytani nyelven: dárdany. Önálló tiszta állapotában az egyszerü testek, vagyis vegyelemek közé tartozik.