, PIRULÁS, (pir-ul-ás) fn. tt. pirulás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Szenvedő állapot, midőn valami pirúl; továbbá, átv. midőn valaki szégyent vall, vagy szeméremből elfutja arczát a pir. Égnek, tűzön sütött húsnak pirulása. Legszebb szin az elpirulás. (Km.). Szegénység nagy arczpirulás. (Km.). Pirulással kellett elmennie. V. ö. PIRÚL.