, (pír-on-og-at) gyak. áth. m. pirongat-tam, ~tál, ~ott, par. pirongass. Szabatosan véve am. eszközli, hogy valaki pirongjon, azaz, szégyenkedjék, elszégyenelje magát. Közvetőleg am. fedd, dorgál, szemrehányásokkal illet. Finomabb, gyöngédebbféle, erkölcsi szidást jelent, mely a becsületérzésre, s annak fölelevenítésére hivatkozik, mint ez ilyen szólásmódok mutatják: Nem szégyenled magadat? Mily szégyen ez! Mit mondanak az emberek, ha megtudják? Szégyen! gyalázat! Csúnya dolog! Igekötőkkel: elpirongat, megpirongat, lepirongat, kipirongat.