, (pir-ít) áth. m. pirít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. 1) Tulajdon ért. pirít a tűz, és tűz erejű napsugár, midőn valamely testet érintés által oly szinűre fest, melyet pirnak nevezünk. A tűz lángja, parázsa megpirítja a kenyérszeletet, a rántást, a szalonnát, a nyársra húzott húst. A nap sugarai megpirítják a bőrt. Innen közvetőleg am. tűz által pirosra éget, sütöget, pergel valamit. A szakács parázson pirítja a zsemlyét, hajmát. Hasát a napon pirítja. Kukoriczát pirít. Kávét, árpát pirít. A nyársra húzott csirkét, malaczot megpirítani. 2) Feddés, dorgálás, szemrehányás által eszközli, hogy az illetőnek arczába toluljon a vér, mi akkor történik rendesen, ha ez elszégyenli magát. Szélesb ért. szégyenít. Megpirítani valakit. Rápirítani valakire. A régieknél ez értelemben: porít, gyakran ,porejt alakban. V. ö. PÍR, PIROS, és PORÍT.