, (pir-k-ad) önh. m. pirkad-t. Lassanlassan, folytonos gyönge tűznél, napsugárnál piros színt ölt. Különösen mondják az érő gyümölcsökről.
Pirkad az őszi baraczk, alma. Emitt a pirkadó baraczk kandikál a rejtő lomb alól. (Kelemen Borbála, Hasonl. 92. l.). Ez igében a középképző k eredetileg gyakorlatos g v. og, tehát pir-og-ad. Ugyanezen átalakulás rejlik a roskad, szurkál, turkál, furkál, stb. igékben.