, (pir-úl) önh. m. pírúl-t. 1) Azon szin keletkezik, vagy fut el rajta, melyet pirnak nevezünk; mintegy pirrá alakúl, vagy pirt képez, vagy olyanná lesz, mint a pir. Szabatosan véve különbözik tőle a pirosúl, azaz, pirossá alakúl, olyanná lesz, mint amit pirosnak mondunk. Pirúl a lángra tartott kenyér, szalonna. Hajnalkor pirúl az ég. Pirulnak a hegyek hajnal sugarától. (Népd.). Pirúl az arcz, midőn pir futja meg. 2) Átv. szégyenli magát, szégyent vall, mi rendesen az által nyilatkozik, hogy a vér az arczba tolúl. Irul-pirúl. Nem pirulsz, midőn ilyeket mondasz? Nem pirulsz hozzám jönni? Különösen szeméremből, gyöngéd erkölcsi érzetből pir fut el arczán. Pirúl a szemérmes ifju, leány, midőn illetlen dolgot lát, vagy hall. Midőn dicsérték, elpirúla.