, (pip-ony-a) fn. tt. piponyá-t. Székely tájszólás szerint, am. harmat. Minthogy ez gyöngyökké alakúl, honnan a ,gyöngyharmat népies kifejezés is: gyöke azon pip, mely a pippan, pipitér, pipere, pípes szókban pupocskát, bubocskát jelent. V. ö. PIP, PÍP. Az a csak utóhangnak látszik, mint a szintén tájdivatos szigonya (= szigony) szóban.