, (pír-on-og-od-ik) k. m. pironkodtam, ~tál, ~ott. Gyakran, és némi nagyobb viszszahatással pirong, szégyenkedik, pl. kit nyilván, többek előtt, egymás után többször valamely szégyen ér. A pelengérhez kötött, vagy utcza hoszszant hajtott tolvaj pironkodik, ha t. i. becsületérzete még ki nem aludt. Elpironkodni valahonnan, szégyenarczczal elmenni. Elépironkodni, pirulva eléjönni. Visszapironkodni előbbi helyére, szégyenkedve viszszamenni. "Eredj el immár agg eb, úgy tetszik, hogy megfüzetted a lúd árát. És a szegény farkas elpironkodék onnég." Heltai.
"Pironkodhatom már, hogy ily gyalázatban,
Egy nihány nap éltem az vörös toronyban."
Nagy Péter börtönéneke 1606. (Thaly K. gyüjt.).
Ez igének törzsöke pirong, melyben a g átalakult rokon k-ra.