, (pirics-ěg-el) áth. m. piricskěl-t. Vereget, ütöget, és pedig vagy piricscsel, vagy más eszközzel is. Megpiricskelni a gyermeket. Nikápolynál Zsigmond királyt a magyarokkal együtt igen megpiricskelé Bajazet. (Pázmán Kal. 539. l.). Alkatra olyan mint, dömöcsköl, tapicskol, a közép k átalakult gyakorlatos g; l. PIRICS.