, (pir-ók) mn. és fn. tt. pirók-ot. 1) Vörhenyeges szőrü, haju, vagy tollu. Pirók ember, kinek haja hirtelen szőke, vörhenyes, továbbá, kinek egész arcza olyan szinü. Pirók tehén, ökör. 2) Mint főnév különösen am. süvőtyő nevü madár, máskép vörösbegy, (loxia pyrrhula). Nevét begyének szinétől kapta. Az ók képző nagyításra mutat, mint a pofók, szemők szókban.