v. PIPÁZIK, (pipa-az v. ipa-az-ik) önh. és k. m. pipáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z v. ~zál. A pipába töltött, s égő dohánynak füstét szíjja, fújja; máskép: dohányzik, füstöl, ámbár ezek szélesb értelmüek, mert a szivarozást is magukban foglalják. Átv. köznépi nyelven: gőzölög, füstölög. Pipáznak a hegyek. l. PIPÁL.