, (pincze-ér) fn. tt. pinczér-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. Szoros ért. kocsmáros vagy vendégfogadós segéde, szolgája, ki az italokra felügyel, s azokkal a vendégeknek szolgál, pinczés. Szélesb ért. vendéglői ételital-hordogató. Főpinczér, ki az elköltött ételek italok árát beszedi, s róla a vendéglősnek számol.