vagy PÍPA, fn. tt. pipá-t. Különféle anyagu, és alaku börböncze, edényke, melyből dohányozni szokás. Cseréppipa, tajtékpipa, fapipa, ezüstpipa, (= ezüstös pipa), porczellánpipa, gyökérpipa. Makrapipa, lencsés pipa. Selmeczi, podrecsányi, debreczeni pipa, török pipa. Pipára gyujtani. Pipát tölteni, kiverni. Nem ér egy pipa dohányt. (Km.). Pipát cserélni valakivel, átv. ért. am. pajtáskodni. Azt se mondta, cseréljünk pipát. (Km.). Jól égjen a pipa (köszöntő mondat, azaz: adjon Isten jó módot, kényelmes életet). Nagy pipáju, kevés dohányu. (Km. arról ki nagyobba fog, mint ereje, vagy erszénye birná). Feltartja pipáját, azaz nagyra lát, nagyra tartja magát, hegyke.
"Fegyver leszen pipámból,
S kifüstölöm szobámból.
(Kisfaludy K.).
Kis pipám, dohányos börbönczém. (Faludi). Pipa, kostök, agár, ló, nemes embernek való. (Gúnyos km.). A szegedi hajósok nyelvén a bókonytalpnak idegen darabbal pótolt felhajló vége; néhutt: habláb; a dunai német ajku hajósoknál: Bockstall. (Kenessey A.).
E szóhoz leginkább hasonlók a svéd, izland pipa, olasz pipa, piva, ángolszász pip, pipe, dán pibe, héber , német Pfeife, szláv fajka, stb. Azonban e hasonlóság eredeti alapját mindenütt a hangutánzás teszi, pl. a német a pipát síphoz hasonlította, mely nevét szintén az ajakhangtól vette; a magyar is pipának nevezte ezen dohányos börbönczét, mert midőn szívjuk, ajkaink igy hangzanak: pi! pa! innen vannak a pöfékel, pampog, pampogtat igék is. Szintén hangot, ámbár más nemüt fejez ki a déli szláv lula.