, fn. tt. pint-ět, harm. szr. ~je. Oluk, folyadékok mértékneme, mely két itczét, vagyis négy meszszelyt foglal magában A magyar akó harminczkét pintből áll. Egy pint bor, sör, pálinka. Pintszámra mérni, venni a bort. Szalay Á. levélgyüjteményében 16 pint egy köböl: "Itt pegyig az bort kilemben nem adják öt köblénél, az köblét tudja k(egyelmed) hogy tizenhat pintet teszen. (119. l.).
Megvan kevés változattal a török, német, olasz, szláv, franczia, angol stb. nyelvekben, ú. m. törökül pinte, melyet Zenker a magyar ,pint szóval rokonít, németül: Pinte, olaszul: pinta, csehül: pint, francziául: pinte, ángol pint. Heyse szótára a spanyol és portugál pinta szóból származtatja, mely am. a német Maal, Zeichen, ein Flüssigkeitsmasz, a pintar szótól mely am. a latin pingere. Németül máskép Masz, mintha egy ivásra való mértéket jelentene; miért véleményünk szerént talán inkább az ivás, ital alapfogalma látszik rejleni benne, mi szerént rokon volna a magyar iti, piti, pitizál, pityók, a hellen πιτω, a latin bibo, potus, a franczia boire, a szláv pijem, török ics-mek, stb. szókhoz. E szerént itcze (azonegy gyökből) mint kicsinyített szó kisebb, a pint nagyobb adagu italmértéket jelentene.