, (pi-ó-cza = i-ó-cza = iv-ó-cza?) fn. tt. pióczá-t. Tavakban, állóvizekben élő, hengerded, nyulánk, mindkét végről tompa testü féreg, mely a vizben járó vagy megálló emberek, s más állatok testébe ragad és véröket szívja. Az orvosok több esetekben érvágás helyett véreresztő, vérhigító eszközül, illetőleg gyógyszerül alkalmazzák. Pióczákat rakni; pióczákkal kiszivatni a vért. Átv. mondják emberről, ki piócza gyanánt másokhoz ragad, s el nem válik, mig valamit ki nem nyert, ki nem húzott tőlök. Máskép: pióka (ormánságban), és más származással nadály. A szláv nyelvekben is eléfordúlnak: pijavka, piávka, pijavicza.
Legokszerübb azon vélemény, mely szerint nevét a szivástól, a vérszivás- v. ivástól kapta, s ha a magyar nyelvből is származtatható előtét nélkül lesz: iócza, ióka, rokon levén az iti, piti, ityók, pityók szókhoz. Hogy az i és ó közti v ragasz kihagyható, mutatja ezen példa: "Én boromat én tejemvel ióm. = ivám. Döbrentei cod. Énekek éneke 5. f.) Ugyanott olvasható: öőm, azaz; evém.