, fn. tt. píp-et, harm. szr. ~je, tájdivatosan ~ja. 1) A szárnyas állatok nyelve hegyén támadó keménység, csomó, melyről a gazdasszonyok azt tartják, hogy szomjuságból vagyis akkor támad, ha azon szárnyas állatok nyári melegben sok ideig inni nem kapnak. Ezt a hozzáértő nők tűvel le tudják venni. Rokonságait l. PIPITE alatt. 2) Átv. feszesség, merevenség a járásban, magatartásban, honnan pípes leány, menyecske, am. hegyes, kevélyke, rátartós. V. ö. PIPERE.
Mi e szó elemzését illeti, értelmi és hangi rokonságban van vele a vastaghangu, s ennél fogva nagyobb csomót, kinövést jelentő púp, búb; oly viszony levén köztök, mint a csip csap, lik luk, zig zug, gyim gyom, líg lóg, stb. stb. között. Ez elemzéssel egyezőleg Molnár Albertnél: púposkodik, am. pípeskedik. Hasonlók hozzá a szintén kinövést jelentő bibi, bibis, bibircsó, bimbó, pimpó.