, fn. tt. pimpinellá-t. Linné s utána Diószegi szerént növénynem az öthímesek seregéből, és kétanyások rendéből; gallérai nincsenek; virágai egyenlők, mind termők; gyümölcse tojásdad-hosszukás karczolt; bibéi gömbölyük. Idegen szó, melyet a népnyelv annak egyik fajában (pimpinella saxifraga, magyarosan: tömjénes pimpinella) bipenellá-vá módosított; ugyanezt földi temjén, és rákfarkfű-nek is nevezvén.