, fn. tt. pinty-ět, harm. szr. ~e. Az éneklők seregéből való kis madárnem, melynek fajai különféle szinü tollakkal ékeskednek. Fajai: árva pinty, búbos pinty, erdei pinty, hó- v. havasi pinty, zöld pinty, vörös pinty stb. máskép: pincz, pintyő, pintyőke. Nevét hangjától kapta, mint csücsörke, pipis, csíz, gyagya stb. szók is. Egyezik vele a szintén hangutánzó német Fink, némely szójárásokban: pink, olasz pincione, franczia pinçon, szláv pinkava, penkeva, ángol finch, svéd finke, közép latin pincio, régi latin fringilla stb. Olyan mint a pinty, azaz: fris, élénk, ép, egészséges.