, fn. tt. pintér-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. Fából dolgozó kézmives, ki hordókat, kádakat, bödönyöket, s hasonló fa edényeket készít; s néha, kivált az uraságok, kolostorok, borkereskedők szolgálatában levén, borokat is kezel. Pintérmester, pintérlegény, pintérinas. Eredetileg német szó Binder; magyarul kádár, vagy bodnár, mely ugyan szükebb értelmü mint Binder, mivel nem csupán kádakat, illetőleg bodonokat készít, de a mesteremberek nevei egy részt ily nemüek, pl. az asztalos, lakatos, kerékgyártó, nem csak asztalt, lakatot, kereket, hanem egyebet is csinálnak.