, fn. tt. pinczé-t. Mesterségesen készített, kivájt, vagy kifalazott és boltozott üreg a földben, különösen a házak alatt, melyben leginkább italokat, s eleségnemü holmit tartogatnak, hogy részint a meleg, részint a hideg ellen romlatlan állapotban maradjon. Néhutt szorultságból, kivált nagyobb városokban, embereknek lakhelyül, és állatoknak istállóul is szolgál. Boros, seres pincze; tejes pincze; zöldséges pincze. Ha fát tartanak benne, fás pincze. A kinek pinczéje tele borral, bolond, ha szomjúzik. (Km.). Eladta szőlejét, pinczét vett az árán. (Km. a ferde gazdálkodásról). Rózsám iszik a pinczében, vörös bor van a kezében. (Népd.). Kocsmárosné kápolnája a pincze, imádságos könyvecskéje az itcze. (Gúnyd.). Ha fénylik (vagy; megcsordúl) Vincze (január 22-én), megtelik a pincze, népies időjóslat. "Hogyha penig történnék, hogy valaki ez mi végezésünknek ellene vakmerőképen idegen bort hozandana be, kit az ő pinczéjében vetne váras híre nélkül, és megtalálhatjuk, mindjárást kivonatjuk, és az váras közepett az fenekét kivágatjuk. (Szentpéteriek végezése. 1403-ban). A hajósok nyelvén: a hajó elején, az orradzóban kötéltartó, s a mindenes aprólékos készségeinek zárt helye. (Hell, Hölle; Vorpick. Kenessey A.).
E szó szlávul pivnicza, pivnicze, pivniczka, vagy a pijem (iszom), vagy pedig a pivo (ser) gyöktől, egyébiránt a pivo is a pijem igével azonos gyökü. Ámbár nem lehet kétség benne, hogy a ,pincze szó közvetlenül a szlávból vétetett: de gyöke, mint ős eredetü szó a magyarral is közös, t. i. ugyanaz, mely az iszik, ital, iti, piti, pitizál, pityó, pityókos szóké; hellenül: πινω, latinul: bibo am. iszom.