, (pill-e) fn. tt. pillé-t. 1) A bogarak vagy rovarok seregébe tartozó azon rendü állatok, melyeknek testeik szőrösek, négy kiterjesztett szárnyaik lisztesek, orraik karéjra hajlottak, vagy kunkorodottak, két hosszú tapogató szarvok, és két nagy szemök van, de melyek sok apróbb szemekből állanak; tojnak, azután eldöglenek. Fehér, sárga, tarka pille. Nappali, esti, éjjeli pille, boszorkánypille. Könnyit, mint a pille. (Km.). Pille pille, szállj le, tejet vajat adok, holnapra is hagyok, e szókkal csalogatják a gyermekek a pilléket. (Papilio). 2) Átv. mintegy a pille vékony szárnyaihoz hasonló hártya, mely a tej szinén vagy az álló vízen felül képződik, midőn melegítik. Ez utóbbi értelemben rokonítható közelebbről a pili szóval is; l. ezt. 3) Lelógó, lefityegő valami.
E szó 1-ső és 2-ik értelmében fogalmi és hangi rokonságban van azon il gyökü szókkal, melyek általán élénk könnyü mozgásra vonatkoznak, mint illeg, billeg, illan, villan, pillant, villám, stb. Egyezik vele pillangó, pilláncs, és a lebegésről nevezett lepke, lependék, azaz, lebke, lebendék. V. ö. PIL, gyök. A 3-ik értelemre nézve l. PILLENPÁTY.