, (pill-an-t) önh. m. pillant-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Szabatosan, a szóképzési hasonlat szerént véve átható ige volna; ilyenek: illant, horkant, perczent, prüszszent stb. s annyit tenne, mint, mozgóvá tesz, mozdít; azonban a köz szokás az önható pillan értelmében használja, s am. pilláját fölemeli, egyszersmind oda tekint valahova. A nézésnek legkisebb időmozzanatát jelenti. Felpillantani, lepillantani, kipillantani, bepillantani, megpillantani valamit, röviden, futtában, könnyeden megnézni vagy észrevenni. Jól bele pillantott a kancsóba, sokat ivott. Uram pillants! tréfásan am. segíts, légy velem. Kinek-kinek pillant néha a szerencse, (km.). azaz, mintegy intést ad, hogy használja a jó alkalmat. Fél oldalt oda pillantani. Átv. int, intést, parancsot, jelt ad. Pillantottam neki, hogy kövessen. V. ö. PILLA.