, (pil-ács-ol) önh. m. pilácsol-t. Halaványan, vékonyan, imigyamúgy fénylik, p. a mécs, a mármár kialunni készülő gyertya. Mondják redves fáról is, midőn redves szine elé-elétünik. Gyöke a fényt jelentő világéhoz rokon, mintha vilácsol volna, a kicsinyített vilács v. vilacs törzsökből. Megfelel neki a szokottabb pislog, honnan pilácsolni annyit is tesz, mint pislogatni. Ugyanezen gyökhangu és értelmü a német blinzeln, s valamint ezzel rokonok a blicken és blitzen; hasonlóan amazzal a villám, villant, pillant, pillogat.