, (pil-isz) fn. tt. pilisz-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Így nevezik némely tájakon, nevezetesen Mátyusföldön, a penészt, megtoldva: pilisznye; a székelyeknél is divatos. Egyezik vele a sernek, bornak virágát, penészét jelentő szláv plesen, és a pilist jelentő plesina. Tudniillik a pilis és pilisz azon köz értelemben találkoznak, hogy mindegyik fölül látszó, felül elétünő valamit jelent. V. ö. PILIS; PENÉSZ.