, (pih-etlen) mn. tt. pihetlen-t, tb. ~ěk. Eléjön Molnár Albertnél am. a szokottabb pelyhetlen, t. i. amit pehelyféle pih be nem nőtt, meg nem lepett. Pihetlen tokosverebek. Pihetlen ruha, haj. Továbbá, mit pehelylyel meg nem töltöttek, miben pehely nincsen. Pihetlen dunyha, vánkos. Miről a piheket letépték. Pihetlen ludak, kacsák. Határozóként am. pih v. pehely nélkül, pihetlenül, pelyhetlenül.