, fn. tt. pikkely-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Szaru- vagy csontnemü vékony, pénzforma hártya, mely némely állatok, nevezetesen halak, krokodilok stb. testeit rétegesen födi. A halak pikkelyeit különösen halpénznek is mondják. 2) A halak pikkelyéhez hasonló szerkezetü burok, rézből, vasból stb. pl. a régi fegyverzetű sisakokon, öltönyökön; vagy a növénytanban szintén a halak pikkelyéhez hasonló szervezet; V. ö. PIKKELYĚS. 3) Lapos vagy félgomb érczből, máskép: petyke, pityke, pitykes gomb.
Minthogy a pikkely minden értelemben valami éleset, illetőleg szuróst, bökőst jelent, legvalószinübb, hogy gyöke pik rokon a magyar bök, latin pungo, pugio, szláv pichnem szókhoz, s am. pikkelő, bökölő. Innen elemezhető pityke is, átvetve: piktye, mint szöcske, szökcse; továbbá a dárdát jelentő kép, fordítva pék, pík, lengyelül: pika; valamennyivel alapértelemben és hangban egyeznek a szuróst jelentő latin spica, spiculum, a német Spiess stb. Gyarmathi Sámuel mint gombot a franczia boucle szóval rokonítja. V. ö. PÉCZE, PICZE.