, (pir-ít-os) fn. tt. pirítos-t, tb. ~ok. Eredetileg igéből lett melléknév, mint takaros, magasztos. Tüzön pirított, és zsirnemüvel bekent kenyérszelet, sajátnemü nyalánkság a nép szája íze szerént. Lúdzsiros, vajas, hájas, foghajmás pirítos. Tájdivatosan ejtve: piritus, a Tisza mellett: piritós.