, (pih-en-ő) mn. tt. pihenő-t. 1) Aki vagy ami pihen. Pihenő munkások, barmok. 2) Ami pihenésre van szánva, rendelve, vagy arra alkalmas. Pihenő idő, óra. Nyáron jó pihenő helyet nyújt a fa árnyéka. Főnevül használva am. pihenés.
"Két nap pihenő volt a Mátra vadának.
Buda halála, (Arany J.).