, (pih-a v. pih-ha) indulatszó, melyre igen undoritó, csúnya, utálatos szagu és külsejü valami fakaszt bennünket. A pih (1) gyök a-val toldva; azonban lehet öszvetett szó is a pih és nyomatékos ha alkatrészekből, mint az ej ha! e he! ü hü! a ha! Különösen főnevül használva tt. pihá-t s am. ganaj, emberszar. Pihába lépni. Pihában maradni.