, v. PHI, (a p és h nem f-nek, hanem külön ejtendő), viszszataszító, mintegy fuvásban kitörő indulatszó, melyre akkor fakadunk, midőn valamely utálatos bűz üti meg orrunkat, Pih, (v. phi) deh büdös! Nagyobb nyomatékkal: piha. Egyeznek vele a török puf, görög ϕυ, ϕευ, latin phy, franczia fi(donc), német pfui! stb. Rokon hozzá a csunyát, mocskosat, utálatosat jelentő piszok gyöke: pisz, továbbá a büdösé: büd tájdivatosan: bid, bides. Ide tartozik bűz (= bü-öz) is. V. ö. PIH, (3).