, (pig-e) fn. tt. pigé-t. Két végén csürök formán hegyesre faragott fácska, melylyel a gyermekek egy botforma eszközzel bizonyos mód szerint elsőben a földről fel-, s azután, midőn már az a levegőben van, elütőst játszanak; máskép: piga (Szabó D.), néhutt: bincz, binczk, pinczk, pilinczk. l. PILINCZK szót is. V. ö. PIG. Elemzésére nézve l. PICZE.