v. PÍCZE, (picz-e) fn. tt. piczé-t. Szeged tájékán am. halfogó horog; tutajos picze, mely a vizben lebeg; ólmos picze, mely a víz fenekére ül, ezzel harcsákat, amazzal más halakat fognak.
Eredetére nézve vagy am. pedző, peccző; vagy pedig hegyes, szurós alkata miatt rokon hozzá a két végén hegyezett pige, mely máskép: bincz, binczk, pilinczk, sőt ezen értelemben is használtatik; rokon továbbá az éles pikkely, a bökő tulajdonságu bökőcze, a hegyesre vonatkozó pecz, peczek, peczkéz. Valamennyivel hangi és fogalmi viszonyban van a magyar bök, és pécze, a szláv pich, pichnyem, a latin pungo, görög πεικω, πικτενω, szanszkrit pids, picscs stb.