, (picz-i) mn. tt. piczi-t, tb. ~k. A maga nemében igen kicsi; változattal: piczin, picziny, piczike, piczinke, piczurka, pinczurka, ikerítve: iczipiczi, némi módosulattal: inczifinczi. Némely dunántúli nyelvjárásban a középfokban picsibb van szokásban az általánosb divatú ,kisebb helyett, mely, mint tudjuk, egyszersmind a ,kicsi szónak is középfoka helyett áll. Valamint több más szavainkban, itt is a kicsiség fogalmát s vékony élénk i hang fejezi ki. Hasonló hozzá az olasz picciolo, piccolo, finn pikku, pisku. V. ö. PIRI.