, fn. tt. piacz-ot, harm. szr. ~a v. ~cza. Általán, kitűzött helyiség, nyilt térség, melyen rendes időben vásárt ütni, holmi áruczikkeket adni venni szoktak. Megtanít a piacz minden vásárlásra. (Km.). Ez értelemben az országos vásárhely, vásártér is piacz. Különösen, hol naponként, folytonosan napi szükségekre való, nevezetesen élelmi árukat adnak vesznek. Kenyérpiacz, zöldségpiacz, halpiacz, baromfi- borjupiacz. Piaczon ülő kofák. Piaczra menni, járni. Piaczról élni. Piacz hazugja Molnár Albertnél am. nyilvános téren hazudságokat beszélő; henye naplopó. Továbbá maga a vásár. Bajának nagy gabonapiacza van. Drága, olcsó piacz. Átv. nyilt tér, hol nyilván tesznek valamit. Csatapiacz, csatatér. Szégyenpiacz, rágalompiacz.
Közvetlenül egyezik az olasz piazza szóval, melylyel rokon a német Platz, sőt a latin platea és görög πλατεια is, mely utóbbiak utczát, útat jelentenek; valamennyinek törzse a görög πλατυς (= téres), melylyel ismét egyeznek a germán platt, plad, flad, flat, franczia plat, olasz piatto stb. Tájdivatosan: piarcz, újabb elnevezéssel: tér.