, fn. tt. pézsmá-t. Ragadós, sötétbarna, igen erős szagu, szétdörzsölhető, keserű izü, tűz által gyulékony test, mely az úgynevezett pézsmály v. pézsmaállat köldöke körül levő zacskóban találtatik.
Szélesb ért. némely állatokból kifejlődő, kigőzőlgő, pézsmaféle erős szag. Ilyen a bivalokon, és bivaltejben érezhető szag. Némi hasonlatnál fogva több növények, illetőleg gyümölcsök is neveztetnek róla. l. a következő czikkeket.
A sémi nyelvekben bászám, bészem, basám, bosem, erős illatot, zamatot jelent, honnan némelyek a latin-hellen balsamum-ot hozzák vele párhuzamba. De kétségtelenül ide tartozik a görög-latin muscus, németül Moschus gyöke is. Közelebbről a pézsma németül: Bisam, csehül és lengyelül: pizmo. Habár hajlandók vagyunk is hinni, hogy a szóban levő szagos szernek nevét közvetlenül a héberből, vagy ha tetszik német-szlávból kölcsönözték őseink; mindazáltal azt is kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy törzsökéhez nyelvünkben igen rokon a bűz szó (persául: báz) mely nemcsak rosz, hanem általán más szagot is jelent, pl. e mondatban: se íze, se bűze. A pézsma v. pézma magyarosan büzme lehetne, melylyel egyezik a hellen οσμη is.