, fn. tt. pes-et, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A nemi részeken kifolyó húgynak hangja, egyszersmind a húgy maga; honnan: peselni am. hugyozni. Néhutt ö hangzóval: pös; élesebben: pis, melyből pisál származott. Müveltebb osztályok nyelvén: vizelet. Mint hangszók egyeznek vele a török ise-mek (= pesel-ni), persa písáb vagy písár (pes), német Pisse, pissen, franczia pisser, olasz pissare, szláv pis, mocs, finn pissan peselek stb.