, (pety-h-ed) önh. m. petyhed-t. Belromlás következtében meglágyul, rugalmasságát, szivosságát veszti, pl. az állati bőr, hús. A beteg ember teste petyhed. A fa petyhed, midőn pudvássá válik. Máskép: petyved, petyhüdik. Föntebbi jelentésénél fogva rokon penyved, peshed v. pesved, penész szókhoz. Mennyiben a testnek lelohadó, fityegő állapotára vonatkozik, egyezik vele a pittyed, biggyed.