, férfi kn. tt. Péter-t, tb. ~ěk. Görög eredetü szó: πετρσς v. πετσα, melyek sziklát jelentenek. Így jellemezte Idvezítőnk legöregebb apostolát, honnan lett a latinos petra és petrus. "Tu es petra et super hanc petram aedificabo ecclesiam meam. (Vulgata). Szent Pétert is megvesztegetné, (km.). t. i. Sz. Pétert mint őrállót a mennyország kapujánál. Népies nyelven különféle változatokban fordúl elé: Petri, Peti, Petike, Petró, Petók, Pető, Petrás, Petykó. A magyar vitézek, különösen bakák többféle adomákat mesélgetnek Péter apostolról. Ezek nyelvén, a Szentirás után Péter kése am. szurony a puskán, vagy kis rövid kard, minő a tüzérek oldalán van. ("Simon Péternek azért kési valván, kivevé azt és csapván a püspöknek szolgáját és elmetvé ő jogfülét. Münch. cod. János ev. XVIII.) Nekem is volt egy Péter bátyám. (Km.). Mindegy neki, Péter vagy Pál. (Km.). Nincs a hadban Péter bátya. (Km.). Se Pálra se Péterre nem hajt (km.) azaz, maga eszén jár. Czini czini Péter bácsi, kendnek hegedűlnek, így szokták csúfolni a sívórívó nyafiga gyermeket. Péter szakála, így hívják azt a hosszú gyaluforgácsot, mely mint borczégér függ a korcsmák előtt. Meglátogatta Szent Péter szakálát, azaz korcsmában ivott. Szent Péterről Magyar és Erdélyországban több mint harmincz helység vette nevét; l. SZENT-PÉTER. Magánosan Péterből is több helynév származott.