v. PĚTĚRKE, (peter-ke) kicsinző. fn. tt. peterké-t. A Tájszótár szerént a székelyek nyelvén az épitő embereknél teszi a borna megcsapott végét, melyet a felállitott és kivésett sasba bele ütnek v. eresztenek (Gödry); vagyis az épület borna fája végének bevéset által készült makkját, mely a kivésett faoszlopba eresztetik (Szabó Elek). Ismét mikor a kivésett ajtó- vagy ablaksasba v. lábba a bornát beleeresztik, a rakó borna vége, ahol kétfelől szembe leróják vagy fürészelik, és azt annyira levágják, hogy a vésetbe beférjen, neveztetik peterkének (Incze József). Továbbá Ferenczi János után a talpfákba kivágott kerek végü (ék formáju) fa, amibe a sasok vésései beletétetnek, hogy megfogja. (Ez utolsó értelmezés szerént, úgy látszik, mintha a peterke mindeniktől elkülönített fácska volna). Kriza J. szerént pětěrke v. pötörke a szarufának az a berovottan kivéknyított része, melyet a koszorúfának, számára vésett lyukába állítanak. (Ez még legvilágosabb). Talán mint képes kifejezés Péter apostol nevétől kölcsönöztetett, kit Idvezitőnk az anyaszentegyház alapkövének nevezett. V. ö. PÉTERSZEG, (1).