, (pesz-ér) fn. tt. peszér-t, tb. ~ěk 1) Némely tájakon, nevezetesen Balaton vidékén am. peczér, pl. kutyapeszér. 2) Molnár A. szerint am. a latin calo, cacula, vagyis, a hadi tisztek szolgája, ki a pogyászszal jár. Szabó Dávidnál is am. czenk, inas, szolga. Calepinusnál: halpöszér am. halkereskedő, méhpöszér, méhtartó, tálpöszér, tányérnyaló, henye. Első pont alatti jelentésére nézve l. PECZÉR. Mi másodikféle értelmét illeti, ennek eredete vagy a hangutánzó pesz gyök, az erős peszegés vagy piszegés azaz szuszogástól, vagy: petsz, pedz, pez.