, fn. tt. pest-ět, harm. szr. ~je. A régi nyelvben, sőt ma is némely tájakon, pl. Nyitravölgyében am. kemencze. Ferenczi J. szerént a székelyeknél régi neve a kemenczének. Incze József szerént a ,pest szót magára Háromszéken nem használják, hanem csak más szókkal öszveköttetésben, pl. pest alatt am. kemencze alatt; pest alja am. kemencze alja; a pest alá = a kemencze alá; pest mögé = a kemencze mögé; pest mögött = kemencze mögött. Olyan vagy mint egy pest, azaz elhízott nagy testü. (Mind székely szólamok).
Hasonló hozzá a szláv pecz, mely talán a pecsjem, sütök, égetek igével rokonítható; azonban a pest gyöke a perzsel, pergel, pernye stb. rokon értelmü magyar szókban is megvan; elemezve: per-s-t, t. i. az r hang az s előtt gyakran át szokott alakulni (hasonúlni), mint: persely pessely, borsó bossó, korsó kossó, borstörő bostörő böstörő, pessbűz v. pezzsbűz a székelyeknél am. persbűz, nyárs Molnár A. szerint és tájdivatosan: nyáss stb. tehát egész épségében perst, pesst volna; a t különben is a d-hez legközelebb rokon levén helyet jelent, mint vannak Babot és Babod helynevek. E szerint pest = perst, v. pesst, t. i. tüzelő hely.
Hihetőleg innen vette nevét hazánk legnagyobb városa Pest (talán téglaégető kemenczéktől), melynek föntebbi értelemre egyébiránt megfelel az általellenben fekvő Budának német neve: Ofen.