, (pes-hed) önh. m. peshed-t. Mondjuk holmi állati s növényi testekről, és olukról, midőn nedvök rohadó erjedésnek indulván romlani, penészedni, nyálkásodni kezdenek, mi leginkább a szabad lég hiánya, vagy veszteglés, vagy nagy melegség miatt szokott történni. Peshed nyárban az álló víz. Megpeshed a hús, étel. Innen átv. ért. peshed az oly ember, kinek ereje a veszteglés, tunyaság miatt elgyöngül, elromlik.
E szónak gyöke pes rokon különösebben a mély hangu posvad, poshad szókkal. Tájdivatosan pesved és pessed.