v. PERVÉTA, fn. tt. pervátá-t. Különös hajlék vagy a háznak valamely zuga, a végre készítve, hogy a szükséget elrejtve lehessen végezni benne, szokottabban: árnyékszék, putraszék, népies körülirással, oly hely, hová a király is gyalog jár, gúnyosan: Pilátus konyhája. Egyezik vele a franczia privé, angol privy, és a középkori latinban: privata (t. i. sedes); s hihetőleg ebből alakúlt a magyar perváta is; valamint a némely tájakon divatozó budár is úgy látszik am. a franczia boudoir.