, fn. tt. peszmét-ět, harm, szr. ~je. Kétszersültféle kenyér, milyennel Páriz Pápai szerint a tengeri hajózók élnek. Kresznerics írja Kovachichnak "Script. rerum Hung. minores czímü munkája (281. l.) után "Vox est persica, patet e relatione legationis D. Georgii Hoszszutóthi, qua ad Principem Gabrielem Bethlen functus est, ubi inter caetera refert: Itaque Kazul (Persarum) confestim bis coctis panibus (peszmet vocant) veneno infectis aliquot ceutenos camelos onerari jubet. Egyezni látszik a peszmeg szóval, és hasonló hozzá a dolog értelmét kifejező biscuit (bis coctus). Más részről a perzsa nyelvben Vullers szótára szerént pasmak v. pesmek am. dulciarium; ez pedig (többesben: dulciaria) Fabri thesaurusa szerént am. Zuckerwerk, másképen: dulcia (szintén tb.), mely am. Marcipan. Továbbá eléjön a perzsában piszt, mely am. farina tosta, speciatim tritici, hordei vel cicerum.