, fn. tt. perpenczé-t. 1) Magvaváló, pl. szilva, baraczk, néhutt a nép nyelvén: berczenczei, berzenczei, még másutt: beszterczei. 2) A malomban azon kis pálcza, mely a forgó kő lyukában zörög, s a szitát rázza. Első jelentése alkalmasint a berzenczei v. némely vidéki divat szerént: beszterczei szó módósúlata: a másik a verésnek hangját utánozza, valamint a felső dunai molnároknál divatozó petike.