, (pěr-nye) fn. tt. pěrnyé-t. Némely megégett testeknek piheforma, könnyen szállinkozó porai. A fű, szalma, gizgazféle növények pernyévé égnek, ellenben a tömörebb testekből, és némely másokból, pl. dohányból, parázs, illetőleg szén és hamu leszen. A szalmával fűtött kemenczéből kiazsagolni a pernyét. Tüzes pernye. "Tahát egybetörettetének a vas, az ercz, a föld, az ezüst es az arany, es fordejtatának monnal nyári szérőnek pernyéjébe, mellek a széltől elragadtatnak. (Bécsi c. Daniel II.). Gömbölyűbben ejtve: pörnye. Gyöke alkalmasint az égésre vonatkozó pěr v. pör, mint parázs-nak par.