, (pěr-gyó v. pir-gyó) fn. tt. pěrgyó-t. Göcseji, és őrségi tájszó, jelent oly helyet, szabad tért, hová a nap erősen oda süt. Kiállani a pergyóra, am. a napra; módosítva: pertyó, pěrtyú. Jelentéséből kitűnik, hogy gyöke az égésre, tűzre vonatkozó pěr, vagy pir, tehát az egész am. pergelő vagy pirító hely. Innen: pergyón öltözködni, Göcsejben am. vékonyan, pőrén, mit rendesen meleg forró időszakban szokás tenni.