, (pěr-je) fn. tt. pěrjé-t. Diószeginél, a három hímesek seregéből és kétanyások rendjéből való növénynem; csészéje két polyváju, sok virágu, füzérkéje tojásdad; ondói aszottas vagy szines szélük, hegyesek, kalásztalanok; virágzása bugás. (Poa). Sok fajai vannak. Népies nyelven jelent holmi burjánféle növényt, mely kivált a parlagon hagyott, vagy hanyagul mivelt földeket borítja el, honnan e tréfás közmondás: Szántatlan földet Perje Péter birja. Perjének nevezi a nép különösen a taraczkot, mely nála máskép: lábas perje, búzalevelüfű, ebgyógyítófű; növénytani néven: taraczkbúza (triticum repens). Gyöke a körös mozgást vagy terjedést, növekedést jelentő per. Gyarmathy a szláv pero (= toll) szóval rokonítja. Egyébiránt a Diószegi nevezte perje (poa) nemü növény ismeretesb fajai közől megemlítendők a borsókás p. (p. bulbosa), bérczi p. (p. alpina), nyári p. (p. annua), kövér p. (p. fertilis), sovány p. (p. trivialis), fejes p. (p. compressa), mezei p. (p. pratensis), ligeti p. (p. nemoralis), fodorsás p. (p. aquatica, köznyelven csak: fodorsás, Gönczy Pálnál: fodorsás édpázsit, glyceria spectabilia), kesely p. (p. eragrostis, Gönczy Pálnál: kesely bajuszpázsit, eragrostis poaeoides) stb. Némely régiebbeknél eléjön a földön mászó vörös indás perje, Pankl szerént festuca rubra, mely (Diószeginél vörös csenkesz. A köznépnél eléjön még: juhperje, Diószeginél: juhcsenkesz (festuca ovina); lóperje, máskép: macskafarku perje, Diószeginél: mezei komócsin, phleum pratense). Némely tájakon annyi mint pěrnye, l. ezt.